2016. november 23., szerda

kognitív pszichológia és az életünk

KEROTT találkozó volt ismét!

Elvittem a fényképezőgépemet, hogy majd jó kis fotós beszámolót hozzak, de annyira belemerültem a témába, hogy totál elfelejtettem. Szóval, tényleg jó volt az alkalom!

Egy pszichológus, két gyermekes anyuka, Hellinger-Sólymos Krisztina jött el közénk, és vezetett minket az együtt gondolkodásban.

Először kis csoportokra bomlottunk - mert nagyon nagy létszámban voltunk együtt - , és így, négyen-öten beszélgettünk a három fő kérdés mentén. A körülményeink meghatározó (vagy sem) voltáról, az elégedettségi érzés forrásáról, és a szorongásaink kiváltó okairól.  (Lásd a konkrét kérdéseket az előző posztnál.)

Aztán közösen megosztottuk, amikre jutottunk - ezek hihetetlenül építő, bátorító, gondolatébresztő mondatok voltak, csodálatosan gazdag közösség vagyunk!
A szorongások legtöbbször abból fakadnak, hogy nagyon is átérezzük a felelősségünk teljességét a gyermekeink jövője kapcsán... És persze el tud bizonytalanítani az is, amikor belefeledkezünk abba, hogy másokhoz viszonyítva látjuk magunkat. Újra és újra felmerülő kérdés, hogy optimális-e az a kísérési rendszer, amiben a gyermekeink mellett éppen működünk.
Az elégedettséghez fontos látnunk fejlődést. És hogy minden jól menjen, terveznünk kell, mindenkinek az igényeit számba véve kialakítani a rendszert, amiben élünk. Ugyanakkor elfogadni, amin nem tudunk változtatni, de ahol kell, ott lépni.
A kapcsolati lehetőségeket mindannyian nagyon fontos kincsnek találjuk, legyen szó akár nagymamáról, aki lehetővé tesz egy kis szabadságot, vagy a környezetünkben található, lelkes felnőttekről, aki átadják tudásukat a gyermekeinknek.

Felmerült a kérdés, van-e létjogosultsága annak a kijelentésnek, miszerint "az otthonoktatás nem való mindenkinek". Igazából ez bennem merült fel zavaró hangként, még akkor, amikor kerestem az utunkat. Mert, ha van ilyen, akkor lehet, h én nem vagyok olyan, akinek való lenne? Nem vagyok egy "ősanya", nem vágyom 0-24-ben velük lenni, néha igenis sok belőlük, és végtelen türelmem sincs, sőt kiabálni is szoktam... szóval... lehet, h nekem ez nem való? Van egy otthonoktató személyiségtípus??
Most ezt a kérdést itt nyitva is hagynám, kíváncsi vagyok, mit gondolsz, kedves Olvasó! Hozzászólásban várjuk a véleményedet! :)

Mindent nem tudok átadni, amik még elhangzottak, de ezért kell máskor eljönni! :)

Krisztina ezekhez kapcsolódva vette át a szót, és beszélt nekünk a munkája során alkalmazott módszerről, a kognitív pszichológiáról. Merthogy NEM a körülményeink határozzák meg azt, hogy hogyan érezzük magunkat. Ez a helyzet.
Tehát ha rosszul vagy, légy tudatában, hogy NEM a körülményeid miatt van ez.

Epikthetosz rabszolga volt, ráadásul nem a legértékesebb fajta, mert még sánta is. És ennek ellenére - vagy inkább pont ezért - őt tekinthetjük a kognitív pszichológia megalapozójának. Azt állította, hogy nem a körülmény az, ami megbetegít, hanem az arról kialakított képem, válaszom, belső tartalmam.

Ezek a belső monológok, a hazugságaink azok, melyek meghatározzák érzelmeinket. A cselekedeteink pedig csak ezután következnek, ebből fakadnak.
Amit gondolok, azt érzem. És ezek sokszor bizony gondolati torzítások. Mindenkinek vannak saját, jellemző gondolati mintái, amikbe újra és újra belekerül.

Tipikus gondolati torzítások:

- mindent vagy semmit gondolkodás, fekete - fehér, legjobb vagy értéktelen gondolkodás
  "Nekem semmi sem sikerül."
- túláltalánosítás
   Egy egyszeri negatív tapasztalás általánosítása.
- pozitív oldal figyelmen kívül hagyása, leértékelése
  így a negatív támasztódik alá
- elhamarkodott következtetések:
   - jövendőmondás
   "Nem fog sikerülni, érzem, tudom."
   - gondolatolvasás
- felnagyítás, lekicsinylés
- kettős morál
   "Az semmi, ha nekem megvan a diplomám, mindenkinek van!"
- érzelmi logika
   személyes érzések, és nem tények alapján
- kell, kellene torzítás
   "Segítenem kell." "Nekem így kell élnem." (tipikusan szorongáshoz vezető gondolkodás)

Fontos életfeladat felismerni a saját hazugságainkat, és átírni az igazságra! Új asszociációs pályákat kell kialakítanunk.
Szorongást, pánikot, depressziót okozhat ez a gondolati spirál, ami beszippant.
Nem mindegy, melyik növényt neveled, ápolod, öntözöd. Ha egy gazt, akkor az fog elburjánzani.

Róm12:2
Ne alkalmazkodjatok a jelenlegi korszak életformájához! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és így gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek képesek megérteni és elfogadni, amit Isten akar: ami jó, ami neki tetszik, és ami tökéletes. Ezekre igyekezzetek! 
Ejtsük rabul a gondolatainkat!

Fil4:8

A szervezet megtanul szorongani.
A kazettát úgy tudod letörölni, ha ráveszel valami mást!

2Kor10:4-5
A mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektõl! Ezekben Isten ereje mûködik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erõdítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza. 
Igen, lerombolunk minden emberi okoskodást és vitatkozást, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak.  

Erődítmények lerombolása!

A félelmed logikus! Nem tudod becsapni magad, ezért sem működnek a "tükör előtt mantrázom, h minden rendben" típusú módszerek.
Meg kell találnod az igazságot, és elhinni.
A pszichológia sokszor nem tud tovább menni, de az Istenben megtalált értékességtudat gyógyító igazság!


Köszönjük, Krisztina, ezeket a fontos igazságokat, áldjon meg a Minden Titkok Tudója az utadon! Vezess sokakat az Ő segítségével szabadságra!

A következő KEROTT alkalmunkon már a Karácsonyra, Jézus megszületésének ünnepére készülünk majd! Szeretettel várunk!